2010. március 4., csütörtök

Kicsi a bors Álommanó

Az elmúlt pár napban iszonyú sokat aludt kis Butykos, időnként be is paráztam, hogy valami baja van. Volt olyan, hogy hajnali fél 2-től de fél 11-ig. Azaz 9 órát! Pedig mostanában már nem szokott egyhuzamban (értsd: evés nélkül :)) 4-6 óránál többet aludni. No, de remekül van, csak annyi, hogy fejlődött egy nagyot és most megint előhúzott jó pár újdonságot a tarsolyából:
1. Próbál hátról hasra fordulni és közben iszonyatosan mérgelődik, mert még nem megy neki. (néha segítek neki, de legtöbbször meg gonosz Mami még egy kicsit visszafordítja, hadd gyakoroljon :DDD) (Másik irányba nem, uis utál háton feküdni.)
2. Le voltam törve, hogy nem nyúl dolgokért. No, dehogyisnem, csak úgy tűnik, hogy amit Mama nyújt játékot, az kevésbé izgalmas, mint a tányérja evés közben :) vagy a hátizsákja, amikor próbálja a pénztárcáját elővenni.
3. ééééééééééés, amin tegnap legjobban elcsodálkoztam, hogy ha sikerül vmivel felkelteni a figyelmét, akkor kicsit odébbkúszik, jó, most még inkább csak taszigálja magát, legtöbbször körbe, meg hátrafelé, néha oldalra. Naggyon kis erős legényke! :)
4. Ja igen, repülőzik is, ezt is pár napja kezdte.
5. Meg állandóan próbál felülni, megfogja a kezünket és vihederszerű gyorsasággal húzza fel magát.
Legutóbb akkor volt ilyen ugrásszerű fejlődés, amikor kijöttünk, tehát úgy két hónapja.
A legviccesebb, hogy baromi büszke voltam magamra, hogy megtanítottam a gyerkőcömet az önálló elalvásra, uis ebben az álommanós időszakban mindig csak bedobtam a kiságyba, amikor dörzsölte a szemeit, meg az orrát és pár percen belül már aludt is. (hát ez tegnap óta megint nem jön be...) Hiába, felváltva leckéztetjük Dömével egymást! :P
Más. Családunk változóban. :) Nem kell nagy dologra gondolni, csak annyi, hogy Döme nő, Guri fogy, én meg hízok. Hát ez kinek örvendetes, kinek bosszantó :), de úgy látszik, e három irányú változásra van szükség,hogy a Pataki család testtömeg indexe állandó maradjon.

3 megjegyzés:

  1. édesek vagytok :) :) éljen a Pataki család

    VálaszTörlés
  2. jaj bocsánat... Anna :) :)

    VálaszTörlés
  3. Butykos mama hátizsákja iránt tanúsított érdeklődéséről jut eszembe: atyja imádott retikülökben kotorászni, onnan mindent egyenként kiszedni, esetleges tartókat (nesszeszer, pénztárca stb...)tovább belezni, a belezés után kissé megrágni majd pedig amúgy nyálasan közönyösen szertehajigálni. Továbbá: a csomagolás, a csomagoló papír mindig sokkal izgalmasabb volt, mint a benne lévő játék, ajándék... A testtömeg index alakulása kifejezetten jó érzésekkel tölt el. Zümi mamának 1-2 kiló (nem több) csak jót tesz, Zümi papának meg a tizszeresének elvesztése is jót tenne. Puszi egy ronda, gonosz, öreg nagynéni, aki nagyon szeret benneteket...

    VálaszTörlés