2010. május 28., péntek

Hazaértünk :)))

Gondoltam, egy utolsó bejegyzéssel elbúcsúzom. Itt. Merthogy most már élőben hallgathatjátok mesénket. :)
A hazaút egészen könnyen ment annak ellenére, hogy a megelőző két éjjel is lázas voltam és napközben pedig hasmenésem volt. (Hihetetlenül tudtam fázni, amikor ment föl a lázam. Egyik este épp kint sétáltunk, illetve Guri csobbant egyet, előtte megkérdeztem tőle, h biztos be akar-e menni ebben a hidegben? Csak 28 fok volt... :D Másik éjjel pedig valószínűleg pár órán át főztem Gurit és Dömét, uis csak kapcsolgattam a légkondit egyre följebb és följebb...)
Döme szinte végigaludta az egész utat, a reptéri forgatagot pedig nagyon élvezte, mi meg most jól viseltük a csak pár órás - és azt is székben töltött - alvást.
Itthon már kicsit nehezebben indult a Nagybetűs, Döme uis csodák csodájára megfázott, uh emiatt, meg az átállás miatt volt jó pár nehéz éjszakánk és hajnalunk.
Nagyon élvezzük mind a hárman az itthoni életet - családozást, barátozást, levegőt, miegyebeket. :)) Magam is meglepődtem, h az első napokban, hetekben mennyire rácsodálkoztam otthonomra. Minden ismerős volt, de kicsit elfeledett - igen, nekem ez még 4,5 hónap alatt is megy! ;) - szóval sokmindenre rácsodálkozhattam és ettől valahogy naponta többször is meg tudtam érkezni kis hazámba. Érdekes tapasztalat volt. Sajnos akadt már egy negatív is: Szingapúrban megszoktam, hogy mindenkivel bátran leállhatok beszélgetni az utcán, a liftben, bárhol, és visszamosolyognak az emberek és meglepődtem és rosszul esett, amikor itthon ennek az ellenkezője történt. Korántsem állítom, hogy mindig, mindenki, de sajnos itthon könnyebb bizalmatlansággal, visszautasítással és zárkózottsággal találkozni. :( Ilyen szempontból Ázsia előttünk jár.
Végezetül - stílusosan :P - hadd köszönjek egy képpel, Döme legújabb tudományával, amit jó két hete gyakorolgat, de tegnap először mindenféle kapaszkodó nélkül is sikerült neki. :)

2010. május 12., szerda

Fú, elég furán érzem magamat... :S :(, remélem egyben maradok itt a Nagy Út előtt.

2010. május 11., kedd

:( , :)

Fú, nem tudom mi van, de egy ideje igencsak küzdünk a kakilással. :( Abbahagytuk ezért az almát és a banánt is és csak almalével próbálkozunk, de az meg nem kell Maszatkának. Otthon úgyis újra be kell majd mutatkoznunk a doktornőnek, meg a védőnőnek; no és persze bízunk a hazai őszibarackban is. :)
Amikor nem fáj Döme pocakja, akkor iszonyú cuki dolgokat művel: hatalmasakat játszik, meg tornázik, négykézláb lökdösi magát hátrafelé és röhög hozzá, meg nézi, hogy figyelem-e. Van, hogy csak pár percre otthagyom egyedül és máris a szoba közepén találom. :D Pedig elég nagy ez a nappali!
A legaranyosabb szokása kicsit ijesztő - de szerencsére a szőnyegen meg sem kottyan neki - négykézláb állásból dobbant egyet és fejest ugrik a padlóba. :D :D

2010. május 6., csütörtök

OTTHON:), Kína, Szingapúr

Az esti mosogatás közben megihletődtem, uh még visszakapcsoltam a gépet.
Először is - miután kedves NNN figyelmeztetett rá - itt is írom, hogy MEGYÜNK HAZA!!! :)))
14-én, pénteken indulunk, és ha minden igaz, akkor szombatra már haza is érünk. :P /És nagyon úgy néz ki, hogy most otthoni projekten leszünk, uh Otthon találkozunk, kedves Olvasóim! ;)/
Zsebi Kínából küldött e-mail beszámolóját olvasgatva nosztalgikus érzések törtek rám még a vietnami projekt idejéből. Hát igen, anno én is sokat írtam a közlekedésről, meg az emberekről, Zsebi, csak annyit mondhatok, megérkeztetek Ázsiába!! :)
És ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Szingapúrról is akartam kicsit írni Nektek. (Remélem most írok először és nem elfelejtettem, h már írtam...) Érdekes egyvelege az európai és az ázsiai világnak. Fejlett, gazdag, kulturált, modern, tiszta és azért kicsit "ázsiai" is. Nagyon jó az egészségügyi ellátás - bár a finanszírozási oldalát nem ismerem - és szépen megférnek a mindenféle népek itt egymás mellett - jóllehet elég sok fura szerzettel is lehet találkozni. :) Sok okos, élhető megoldással is találkozik az ember - amik kiépítése persze nem két fillér - de ezekről Guri biztos többet tudna mesélni, uh vagy majd összeszedem vele, vagy ő elmeséli! :P
Néha beszélgetek a Medence mellett más anyukákkal, egyiküket idézve, két negatívumot lehet találni az itteni létben: "..., hot though. ..., expensive though." Nos igen, de akinek van pénze és szereti a meleget, annak talán a legszuperebb hely a Földön. ;)
Németországban, Vietnamban és Angliában élve kicsit sem éreztem azt, hogy tudnék ott hosszú távon élni, de számomra is meglepő módon itt azt érzem, h itt tudnék... De azért az Otthon otthon marad és nagyon örülök, hogy MEGYÜNK HAZA!!! :)

2010. május 5., szerda

Tütü-autó!!!

Tegnap megnyúztuk kicsit Maszatkát, de azért csodás napunk volt!! :)
Délelőtt hárman jöttek takarítani, Döme tátott szájjal bámulta őket egy darabig, majd előhúzta minden beszédtudományát! :) Szóval jól elszórakoztatták Dömét és ráadásul ragyog a lakás!! :D :D
Délután meg újabb oltáshegyek és kicsit húzósra sikerült, mert későn vették észre, hogy a Hepa-B-t még nem kaphatná meg Döme, ezért mégegyszer vissza a dokihoz és csomót kellett várnunk az oltásra, szegény Döme már hulla fáradt és nagyon éhes volt, amikor bementünk, ehhez képest nem is csapott nagy cirkuszt az oltás körül, a rota elleni szájon át beadandó szert viszont nagy örömmel befalta szegénykém. Így esett, hogy tegnap du. 1 után már nem aludt Döme, végig fenn volt!!, a kocsiban sem aludt el, pedig látszott rajta, hogy nagyon küzd a fennmaradással szegény. No, nem kell egyébként félteni, éjjel visszakaptam a nyúzást! :P
Ééééééééééés, este még arra is volt energiája, hogy kúszva elinduljon előrefelé is!! Persze még korántsem tudatosan csinálja, de nagy igyekezetében már van, hogy sikerül neki.
Amit pedig képekkel is illusztrálni tudok, az az, hogy mennyire be van zsongva a kocsiktól. Hihetetlen, hogy már ilyenkor vannak ezeknek a kis csöppségenek is kedvenc játékaik, meg preferenciáik! Az ablakból is nagy érdeklődéssel lesi az autókat, sétánál is csak azokat figyeli és nagy kedvence egy távirányitós autó, amit nagy élvezettel tologat















és tologat...















és tologat...















csak tologat...















meg tologat...















Vége. :)

2010. április 29., csütörtök

Reményik Sándor - Csendes csodák

"Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."

Köszönöm Diának a verset és Szüleimnek, hogy vagyok.

2010. április 27., kedd

Most nem járok tornázni, de...

...rendszeresen veszek birkózó órákat a pelenkázó mellett. Súlyemelek nap, mint nap, sőt éjjel is egyszer vagy kétszer. Edzőm nagyon lelkiismeretes, folyamatosan emeli a terhelést és a súlyokat. :P Állóképesség növelő sétákat is veszek, ilyenkor edzőm utasítása szerint maximum 10 percre tehetem le súlyomat, egyéb esetben erélyesen rám förmed. Csoda, hogy néha kipurcanok?

2010. április 26., hétfő

...

Gondoltam, felnézek ide, hátha írt valaki egy pihentető bejegyzést :P, mert nekem mostanság erre sajnos nem sok energiám jut... :S / :D :D :D

2010. április 22., csütörtök

Kerekedik a világ :)

Engedjetek meg ma egy amolyan lelkizős, befelé fordulós és elmélázós bejegyzést. (Akinek nem kenyere, inkább még most váltson vissza a fészbukra. :P)
Szóval ez a hetünk végre nagyon kis kerek Dömével. :)) Úgy tűnik, megértem anyának lenni, még inkább, hogy ne beszéljek általánosságban, Döme mamijának lenni. :) Igen, talán lassan tanulok, ez van, nekem kellett ehhez fél év. Persze vele is könnyebb most már, mint apróság korában: eljátszogat; ha kell, megnyugtatja magát; szépen elalszik a kiságyban, de kiegyensúlyozottságához az is kell, h Mami jól segítsen, ha vmi baja van. És most már egészen biztos vok benne, hogy hasfájós volt szegénykém kiskorában, (azért sírt annyit), m most is a sírások leginkább már csak pocakfájás, emésztési gondok és kakilás miatt vannak. Persze korántsem azt mondom, h mindig tudom, mi a baj, de sokszor most már hatékonyabban tudok segíteni Csöppségemnek, mint korábban. És ez jó érzés :), meg Döme is jobban érzi magát és ettől aztán mindkettőnknek kerek a világ! Az első fogacska jelentkezéséig, igaz? ;)
Szóval most vmi belső béke szállt meg és élvezem az anyaságot. :) És leírhatatlan, amit az ember fáradozásaiért cserébe kap!! No, azért mégis megpróbálkozom vele ;): boldog mosolyokat, kacajokat, önfeledt játékot, mókázást, gurgulázást, köpködést :) és még mi mindent!
Korábban is mindig melegséggel töltötte el szívemet az a mondat, ami Pál Feritől származik, hogy "Elég elég jó anyának lenni!", de most már el is hiszem, hogy elég jó anya vagyok és tudom, több nem is kell. Mosolyog a szívem, lelkem.

2010. április 21., szerda

Peco

Ahogy ígértem, jön a peco bemutatása! :) De nem ide töltöm fel a képeket, m beleőszülnék, hanem a picasara, innen elérhető . Két kép viszont idefér ;), amit a nappali ablakból és a hátsó füri ablakából látunk.



2010. április 20., kedd

Döme olvas(na)

Mi van már megint?!















No, hol is tartottam?















Á, ez unalmas, keresek valami izgalmasabbat!

2010. április 19., hétfő

:)

Ma nagyon szuper napunk volt Dömével, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva... :) Ennek örömére frissítettem Döme albumot, itt van a végeredmény. (fészbukon uez van, vigyázat, azért szólok, nehogy mérgezést kapjatok!)
Készülök egy peco bemutatással, de még várat kicsit magára, mert ma főztem, meg lábat lógattam ;), uh hegyekben áll a mosogatnivaló a konyhában... :S

2010. április 12., hétfő

lilahangyás pöri

Mégis lett vacsi. :) Jó lett, csak már megint elsóztam... :P

Hát persze, BUX index

Nu, megint van egy kis időm irogatni, mert Manócska nagyokat alszik; tegnap felporszívóztam, felmostam; megy a mosógép; Skype-on ilyenkor még nincs fönt senki ;) ; a mosogatnivaló megvár :P; nem főzök, mert tegnap sikeresen lilahagymát vettem vörös helyett :S. Csalókák ezek az ázsiai zöldségek! :D :D
Butykos kb. egy hete kevesebbet eszik, ide értve a szilárd kaját is, most egyedül az alma maradt meg az étlapon, abból is csak egy negyed. ? Elég viccesen ír a babák étkezési szokásairól a Babasarok nevű oldal szerzője - általános szoptatási tanácsok tartalmát és azok ellenkezőjét is :) boncolgatja, - az ide vonatkozó részt bemásolom:
"HA MEGETTE AZ ADAGJÁT, AKKOR NEM LEHET ÉHES.
Na de mekkora az adagja? És mennyit evett? A mérleg csal, a gyerekek nem egyforma étvágyúak. Az újszülöttek 30-40 grammot esznek egy alkalommal, a nagyobbacskák 100-120-at, fél év felett 150-200 az adagjuk. De rengeteg tényező játszik ebben szerepet. Mikor evett utoljára, és mennyit, kinti-benti hőmérséklet, Nap-Hold állás, front, Fogmanó, nyűgösség-jókedvűség, BUX-index. Jóformán lehetetlen pontosan belőni egy gyerek adagját." Uh amikor sopánkodom, hogy Butykos épp sokat, vagy pedig keveset eszik, akkor Guri végtelen nyugalommal rámnéz, és közli: - Tudod, BUX index.
Tegnap hatalmasat játszott Butykos - eléggé fittyet hányva a náthájára, meg, hogy pár napja fejest ugrott - és csak utóbb vettem észre, hogy eltörte a csörgőjét. A kis Vasember!














Mostanában a négykézlábazást próbálgatja, szegénykém kiszemel vmit, nagy hévvel próbál odamenni, de ahogy kicsúszik alóla a kis lába, hátrafelé halad, tehát egyre messzebb jut az óhajtott tárgytól. :P
Végezetül pedig, feltöltöttem egy friss válogatást a picasara, itt elérhető.

2010. április 11., vasárnap

Huhh

Nehéz, munkás héten vagyunk túl. Alapvetően jól vagyunk, de újból és újból elhatalmasodik rajtunk a nátha - mindhármunkat beleértve - tegnap este váratlanul pl. Döménél tetőzött újra. :( De küzdöttünk a héten a szájpenésszel is, ami tegnapra eltűnt, de ugye egy darabig még ilyenkor gombáról lévén szó, még folyik a küzdelem. És, ez még nem elég, szegény Manó fejest ugrott az ágyról, pedig ott álltam mellette... :((( Uh volt ijedtség, sírás, nyekergés, rosszkedv, szörcsögés, küzdés az orrszívás ellen a héten elég... Nu, reméljük lesz majd jobb hét, pedig mondom, alapvetően azért megvagyunk. :)
Szerdán du. hármasban voltunk a MOM-ban (Ministry of Manpower)papírokat intézni. Naggyon nem viccelnek itten, mindkét mutatóujjamról ujjlenyomatot vettek és mindenféle iratot, adatot hatszor átnéztek. Utána kicsit sétáltunk a városban, jó volt, mert végre eddig nem látott részeket is felfedezhettem kicsit.

2010. április 5., hétfő

Mindenféle :P

No, most csak gyorsan idevetek pár dolgot a délutáni kávém elfogyasztása közben, amik úgy bennem vannak, mert egyébként nagyon sok házimunkám van... :S
Sokkal inkább érdemes egy helyinek hinni időjárás-ügyben, mint az útikönyveknek, vagy egyéb forrásoknak. ;) Még a hotelban beszélgettem vkivel, aki azt mondta, h január, február lesz nagyon meleg, meg azután a május, június. Szóval nem annyira az számít, h most van a száraz évszak, az időjárás fittyet is hány erre és most nincs olyan meleg és sokat esik az eső. Jééééééééééé, igaza volt! :)
Édesburgonya. Itt felfedeztem. :P Guri hozott pár hete a piacról mindenféle zöldséget a húslevesbe, kettőröl elképzelni nem tudtam, mi az, de megpucoltam és beledobtam a fazékba. Próba cseresznye. Akkor rájöttem, hogy zseniálisan finom ez a zöldség, Ana pedig később beazonosította nekem skypeon keresztül egy másik mintapéldány alapján. Főzve inkább sütőtök íze van, sütve meg gesztenyére hasonlít. Nemsokára Döme étlapján is szerepel majd :P. És nemcsak finom, de értékes tápanyagokkal is tele van. Állítólag.
Ja igen, a harmadik: ökológiai lábnyom. Arra jöttem rá, hogy amilyen aprók a bébik, olyan hatalmas az ökológiai lábnyomuk. Javítsatok ki, ha nem így van.

2010. március 29., hétfő

Ááááááááááááááááááááááááááááááááá

találkoztam az első haverral. A nappaliban. Áááááááááááááááááááááááááááááááááá!!! és ááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!

2010. március 27., szombat

Döme dumál :)))),

mi meg olvadunk.
Képek a lakópark belső kertjéről, illetve a Medencéről itt: picasa - LakeshoreCondo
Ennyi, bemászok az ágyamba.

2010. március 26., péntek

Dalospacsirta örökmozgónk

Igaza volt Gabinak, hogy 4-től 6 hónapos korig tartó időszak viszonylag könnyű. :) Le lehet rakni a gyerkőcöt, viszont még nem kell utána rohangászni, meg még főzőcskézni sem kell neki. (És kifejezetten Butykosra értve, ha este feltankolom, akkor aludni is hagy, van, hogy 7-8 órát egyben). Így eshet az is meg, hogy a költözködéssel járó suvickoló és rendezkedő két hét után mégis van időm Titeket tájékoztatni Butykos fejlődése felől (Szingapúrról egyre kevésbé... - de ha kapok szülék képeiből, akkor majd lesz az is :P).
Döme babu egyre aktívabb, így esik meg, hogy gyakran a 2X2 méteres játszószőnyeg szélén találom, mert ugye a szélét rágcsálni a legizgalmasabb, no, meg az a tiltott gyümölcs koszos padló...!! Valahogy mi is így vagyunk ezzel, nem? ;) (kéretik a szőnyeg szélének rágcsálását és a padlótapogatást azért vmi mással behelyettesíteni. szerk.megj.)
No, lássuk, mit húzunk elő még a tarsolyunkból? Pár napja énekelünk mamival együtt :) és ma főzőcskézés közben beszélgettünk is! :D (Ja igen, Mami annyira belejött az énekelgetésbe, hogy gyakran azon kapja magát, hogy az utcán és a metron is dudorászik, még akkor is, ha alszik csemetéje... :S) Ja, a forgást már annyira profin műveljük, hogy Mama alig bír pelenkázni...
Alapvetően mostanában Döme, ha kap eleget enni, akkor nagyokat játszik és nagyokat alszik. :D Azt majd elfelejtettem, hogy az almát is nagyon szereti - az első kanáltól kezdve. :)

Nagyon megszerettük Butykossal együtt ezt a lakást. Du majd igyekszem pár képet csinálni a belső kertről, hogy ti is láthassátok, amit Gabi csak úgy emleget, hogy a Medence.

2010. március 24., szerda

Eszti és Döme

Most, hogy átköltöztünk az apartmanba, kevesebb időm maradt írni Nektek, sajnos :(, de sebaj, helyette van borsóleves :P, meg szép kilátás, meg medence. :D
Van pár percem, uh feldobom Gabitól tegnap kapott képeket. Ők egy hónapja mentek el, nem sokkal előtte meglátogattuk még őket, akkor készültek.





2010. március 11., csütörtök

2010. március 10., szerda

Bánt valami, Mami! :(

Olyan kis nyűgös mostanában Maszatkánk. :( Korábbi kedvenc helyeit és játékait sem kedveli most, sőt, tegnap vettem neki egy új játékot, azzal sem sokat foglalkozott... Nappal nehezen alszik el és nagyjából csak akkor érzi jól magát, ha kimegyünk. Uh ez most nehezebb pár nap volt Maminak is, aki próbál(na) készülni a költözésre, de így nem sok ideje/energiája marad. Beszúrok pár tegnapi képet, most elsősorban saját magam felvidítására.


2010. március 6., szombat

2010. március 5., péntek

Költözhetné(n)k!

Fú, nem akarok itten sokat panaszkodni, de... :) Már nagyon-nagyon várom a költözést. Ami nagyon hiányzik, az a konyha, meg az azonos emeleti :) mosógép. A fő ok, ami miatt végképp lassan hiányoznak a falak és elkopnak a körmeim, az az, hogy egy hete beütött itt a duuuuuuurva nyár. Száraz(abb) forróság, uh még kevésbé kellemetes dolog kimenni sétálni. És ez állítólag májusig így is marad. :(
Viszont, ha minden jól megy, 13-án vagy 17-én költözünk. Guri már megőrül tőlem, mert minden nap elmondom, de akkor azért leírom itt is :P, hogy NAGYON VÁROM! (Főleg, mivel egy másik örvendetes esemény is várható ezen a héten! ;) )

2010. március 4., csütörtök

Kicsi a bors Álommanó

Az elmúlt pár napban iszonyú sokat aludt kis Butykos, időnként be is paráztam, hogy valami baja van. Volt olyan, hogy hajnali fél 2-től de fél 11-ig. Azaz 9 órát! Pedig mostanában már nem szokott egyhuzamban (értsd: evés nélkül :)) 4-6 óránál többet aludni. No, de remekül van, csak annyi, hogy fejlődött egy nagyot és most megint előhúzott jó pár újdonságot a tarsolyából:
1. Próbál hátról hasra fordulni és közben iszonyatosan mérgelődik, mert még nem megy neki. (néha segítek neki, de legtöbbször meg gonosz Mami még egy kicsit visszafordítja, hadd gyakoroljon :DDD) (Másik irányba nem, uis utál háton feküdni.)
2. Le voltam törve, hogy nem nyúl dolgokért. No, dehogyisnem, csak úgy tűnik, hogy amit Mama nyújt játékot, az kevésbé izgalmas, mint a tányérja evés közben :) vagy a hátizsákja, amikor próbálja a pénztárcáját elővenni.
3. ééééééééééés, amin tegnap legjobban elcsodálkoztam, hogy ha sikerül vmivel felkelteni a figyelmét, akkor kicsit odébbkúszik, jó, most még inkább csak taszigálja magát, legtöbbször körbe, meg hátrafelé, néha oldalra. Naggyon kis erős legényke! :)
4. Ja igen, repülőzik is, ezt is pár napja kezdte.
5. Meg állandóan próbál felülni, megfogja a kezünket és vihederszerű gyorsasággal húzza fel magát.
Legutóbb akkor volt ilyen ugrásszerű fejlődés, amikor kijöttünk, tehát úgy két hónapja.
A legviccesebb, hogy baromi büszke voltam magamra, hogy megtanítottam a gyerkőcömet az önálló elalvásra, uis ebben az álommanós időszakban mindig csak bedobtam a kiságyba, amikor dörzsölte a szemeit, meg az orrát és pár percen belül már aludt is. (hát ez tegnap óta megint nem jön be...) Hiába, felváltva leckéztetjük Dömével egymást! :P
Más. Családunk változóban. :) Nem kell nagy dologra gondolni, csak annyi, hogy Döme nő, Guri fogy, én meg hízok. Hát ez kinek örvendetes, kinek bosszantó :), de úgy látszik, e három irányú változásra van szükség,hogy a Pataki család testtömeg indexe állandó maradjon.

2010. március 1., hétfő

Játék az új szőőőőőőőőőnyegen

Ahogy megígértem, beszúrok pár képet az új szőnyegen játszó Döméről. De majd csak a végén. :P Előbb elmesélem, hogy tegnap kis ijedtségben volt részem. Döme szépen szunyókált a kiságyában, uh szokás szerint lerohantam a hetedikre berakni a mosást. Ám amikor jöttem vissza, a kártya nem nyitotta az ajtót. No, bosszankodtam kicsit, le a recepcióra, kártyabütykölés és vissza. Igen ám, de az ajtó még mindig nem nyílik. Huhh! Újabb kör, ezúttal cserekártya, majd még újabb - két kártya. De az ajtó még mindig nem nyílik, Butykos meg bent alszik. Hát nem voltam vmi nyugodt... (Egyedül az nyugtatott kissé, hogy eszembe jutott, a szomszéd szobából is van egy kulcsos ajtó - persze tipikusan annak meg a kulcsát nem találnák, ha szükség lenne rá...) Végül vmi főmufti jött velem sok-sok kártyával és az egyik - láss csodát - nyitotta. Mára pedig átprogramozták a zárunkat, ne aggódjatok! :)
És akkor a képek:





2010. február 25., csütörtök

Egy újabb szép nap :)

Tegnap nagyon szép napunk volt Dömével. :) A délelőtt viszonylag simán ment, reggel, amikor felkel, mindig feltankol, mint egy teve (ahogy éjjel is), utána leraktam kicsit játszani, majd amikor (nem sokkal később!) dörzsölgette a szemét, orrát, bedobtam a kiságyba. Először nézegetett, majd lerakta a kis buksiját, kicsit nyöszörgött, de összességben negyed órán belül elaludt. (Ma uígy, kb. egy órát volt fent, majd bedobva 5 perc alatt elaludt. :D) Amíg aludt, addig próbáltam magamnak reggelit hajkurászni, nem vették fel a telefont uis a szobaszervíznél (grrrrrrrr!!), meg hajat mostam, pakolásztam, kávéztam, ilyesmi... Kicsit bosszankodtam, hogy ha apartmanban laknánk, akkor párhuzamosan már vígan járna a mosógép is, csak itt ugye, ha mosni akarok, akkor fel kell öltöznöm :P, egy dollárosokat kell váltanom a recepción és lerohanni a hetedikre, mert ott van a mosó- és szárítógép. (No, sebaj, úgy néz ki, hogy 17-én végre valahára költözhetünk majd! :))) )
Délben felpakoltam magunkat és elmentünk meglátogatni Gabiékat, Guri egyik kollegájának feleségét és a másfél éves kislányukat. Mivel Döme végignyöszörögte a készülődésemet, ezért indulás előtt rádobtam a cicire, hátha szomjas vagy éhes, vagy ha álmos, az is kiderül. Párat kortyolt, majd zutty, bealudt, bedobtam a kiságyba a további készülődéshez, (itt kikukucskált, majd amikor nyugtázta, h a kiságyába van, szunyókált tovább). Kis idő múlva félig magamra eszkábált kendővel gondoltam, magamra kötöm az alvó gyereket. Művelet közben persze felébredt Butykos és láttátok volna, ahogy rájött, hogy a kendőben van és gondolom levágta, hogy akkor most megyünk valahova, pakk!, kipattantak a szemei. Onnantól kezdve tágra nyitott szemekkel, fejét forgatva nézelődött, néha pedig felnézett rám és nagyokat mosolygott. Nagyon cuki volt. Tegnap valahogy jó kedve volt. :)
Gabiéknál félős volt nagyon, nem lehetett lerakni, viszont ott is aludt háromnegyed órát Eszti ágyára lerakva és összességében mindketten nagyon jól éreztük magunkat, Butykos a kezemben, én pedig ebédelve :),beszélgetve, Esztit figyelve.
Gabiéktól Gurival hármasban egy plazaba mentünk, hogy a kis manónak nagyobb játszószőnyeget vegyünk (amit vettem neki korábban, arról lelóg a kis hőtágulós;) ), mert úgy tűnik, elkezdte gyakorolgatni a forgást, :))) azokban a kemény 10-20 percekben, amikor le lehet rakni :D.
Annyira eltelt a nap, hogy este 9-re rohantunk haza az esti fürdetésre. Nu, így néz itt ki egy mozgalmasabb napunk, csak hogy lássátok. Igyekszem majd a kis tornászt lefényképezni az új szőnyegen, de ahhoz először ugye le kell mosnom, uh megyek is! :)

2010. február 23., kedd

Nyekereg és hőtágul

Döme egy-két hete iszonyú vicces nyekergésbe kezdett. Azelőtt is csinált hasonlót, de most sírás helyett nagyon magas hangon nyekereg, kicsit olyan, mintha valaki a WC-n ülve nyögés közben fejezné ki nemtetszését. Ez az új szokása az ember idegállapotától függően rémesen idegesítő vagy iszonyatosan vicces. (Mondjuk mostanában már inkább csak kiröhögöm szegénykét...)
A napokban sikeresen lemértem Dömét. Már nem a súlyát, m itt ugye nincs mérlegünk /ennek tesóm biztos örül :)/,hanem a hosszát, m vhogy én is nagyon hosszúnak látom, meg bárhova megyek, mindenki azt mondja, h hűűűűű, mekkora ez a gyerek, pedig a kínai Michelin babák mellett kis nyeszlettkének néz ki. 73 cm-t mértem és hirdettem büszkén. Másnap aztán rájöttem, hogy igencsak elmértem kis Butykost, illetve elszámoltam magam 10 cm-rel, azaz csak 63 cm Őkelme. Öcsém skypeon írt reakcióját muszáj Veletek megosztanom. A következőt írta: "Mama csodálkozott, én pedig azt hittem Döménél a hőtágulás is szerepet játszott."
Az már csak a hab a tortán, hogy ma meg inkább 64 vagy még inkább 65 cm-esnek véltem mérni, amikor újból ellenőrizni akartam a méréstechnikámat. Hiába, hőtágul. :)

2010. február 22., hétfő

Döme pillanatképek

Így csodálkozom, amikor Papa fényképez:




























A hajam is égnek áll a TV műsoroktól!!














Néha huncut vagyok...














és néha jó kedvem is akad :)



2010. február 19., péntek

Fúúúúúúúúúúúúú...

...ma naggyon nehéz napunk volt. Döme értékelhető alvása a nap folyamán egyetlen óra! volt és csak hogy a számmisztika meglegyen ezen kívül ugyancsak szinte óránként! szopizott. Sosem fogjuk megtudni, hogy tejválság, vagy lelki válság okozta-e mindezt... Merem remélni, hogy az éjszakánk jobb lesz.
No, ennek örömére tehát, hogy túléltük valahogy ezt a napot, beszúrok Döme legkisebb unokatestvéréről egy tündéri képet és ezzel mára búcsúzom is, megkezdem megérdemelt pihenésemet.

2010. február 16., kedd

:( 8) :)

Tegnap Maminak rossz kedve volt. :( Ránéztem nagy szemekkel,
kérdeztem "Mi a baj, Mami?" és egyből felvidult. Pedig még rá sem kacsintottam. ;)

2010. február 13., szombat

Gondoltam - most, hogy már nagyobbacska lettem - ideje bemutatkoznom Nektek!
Növök, mint a gomba és vannak napok, amikor csak eszek és eszek... Hmmmmmmmm. :)
Megtanultam, sőt, megszerettem a kiságyban aludni, hason elnyúlva szeretek terpeszkedni benne.
Azzal bosszantom most Mamit, hogy kizárólag kézben vagyok hajlandó kimenni az utcára, a kendőben nem igazán maradok meg, a babakocsitól pedig egyenesen frászt kapok.
Mamihoz hasonlóan 25 fokban is képes vagyok fázni. :)
Már egész jól megfogom a kezem ügyébe eső tárgyakat és időnként próbálkozok nyúlni is értük.
No, röviden ennyi, többit képekben:

Így szoktam mostanság játszani,














és íme, ezek a játékaim - Nyuszi, Fanni és Rino














az egyik csörgőm














és a kiskönyvem, amit még nem igazán tudok használni.














Szeretek Papa karjai közt heverészni és...














...simogatni őt. :)














Végül pedig nézzétek, milyen divatosan öltözködöm ;)

2010. február 11., csütörtök

Lecsaptak Dömére

Tegnap megint részem volt az utcán egy mókás beszélgetésben. Álltam az utcasarkon, Döme kendőben, épp visszafelé tartottam a hotelbe, vártam, hogy átmehessek az úton. Szembe jött egy iszonyatosan lepukkant idős néni, de tényleg, itt a belvárosban nem is lehet látni ilyen koszos és lepukkant emberkéket - valóban, most jut eszembe, hogy csövest sem láttam még - de a néni úgy nézett ki, mintha az utcán élne. Maga előtt tologatott egy babakocsit, benne a már jól ismert kerekképű, pufók kínai kissráccal, olyan fél éves forma lehetett, de nagyon nehéz ám megítélni, mert itt ugye dolgoznak az anyukák és tápszerezik a gyerkőcöket, uh úgy néznek ki, mint a Michelin bábu. Már messziről kiszúrt, jött felénk, kicsit meg is ijedtem, hogy jön Dömét taperolni, de nem, csak kérdezett. Az első kérdése egyszerű volt - uis mindenki ezt kérdezi - uh ezt már kínglish nyelven is megértem:
- How old?
- Three months - mondom és mutatom, feledvén vietnami tapasztalataimat, a hüvelykujjamat is használva.
- Aaaaaaaaah, two months - feleli.
/Ráhagyom./
Újabb kérdés:
- Dsakjakhiuachiuabk?
- Pardon?
- Jajojaélojhoaádo?
- Pardon?
- Njaoovéshohaov?
- He is a boy - próbálkozom, mert ez szokott lenni a következő kérdés.
- Ahhhhhhhh, noooooooo - legyint. Acjoaéoéhaoévsbié?
/Mosolygok, mint a fakutya, de egy kukkot nem értek./
Kis idő múlva megértem, h a kérdés valahogy így szól: - Who go after? - vagy vmi ilyesmi, m közben persze mást is mond, de rájövök, h arra kíváncsi, h ki vigyáz a gyerekre.
- Jah - sóhajtok megkönnyebülten - ME!
Fú, erre mérgesen legyintett egyet és továbbhajtott négykerekű járgányával.

2010. február 10., szerda

Ami itt nagyon hiányzik...

...az a friss levegő. Ezzel már Vietnámban is így voltam. Az ember kimegy az utcára és baaaaaaaaahhhhhh!! Olyan jó lenne néha egy erdőben sétálva nagyokat szippantani... Meg mint síeléskor, vagy tavasszal, vagy egy hűvös, szellős nyári estén mondjuk zápor után. Hmmmm, tudjátok, biztosan. Hát ez.

2010. február 8., hétfő

Még ilyet!?

Brrrrrrrrrrrrr... Tegnap hátborzongató tapasztalatban volt részem. Nos, igen, régi haverjaim közül egy örvendeztetett meg. :S
Úgy esett, hogy elmentünk hármasban egy csupa elektronikus kütyü eladására szakosodott plázába, hogy vegyünk egy kamerát, amivel megörökíthetjük Döme nagy pillanatait. :) Tudtam, hogy Döme már hulla fáradt, de mivel a kendőben sem tudott elaludni és nyűgösködött, ezért megkerestük a tisztábatevős-szoptatós helyiséget, ahol Döme rendje-módja szerint el is kezdett lakmározni. (Nos, igen, Őfelsége nem szeret nem teli pocakkal aludni.) Ééééééééés még nem végeztünk, amikor két centire tőlem a padon komótosan fel-alá flangált egy csótány haver. Sikítófrász helyett (amihez igencsak kedvem lett volna!) felpattantam és jobb híján állva szoptattam tovább. Hogy a kis haver még jobban megörvendeztessen, ekkor meg felénk vette az irányt, uh még arra is rákényszerültem, h eltapossam. Jujjj, utálom. Recseg. Brrrrrrrrrrrr....