2010. május 28., péntek

Hazaértünk :)))

Gondoltam, egy utolsó bejegyzéssel elbúcsúzom. Itt. Merthogy most már élőben hallgathatjátok mesénket. :)
A hazaút egészen könnyen ment annak ellenére, hogy a megelőző két éjjel is lázas voltam és napközben pedig hasmenésem volt. (Hihetetlenül tudtam fázni, amikor ment föl a lázam. Egyik este épp kint sétáltunk, illetve Guri csobbant egyet, előtte megkérdeztem tőle, h biztos be akar-e menni ebben a hidegben? Csak 28 fok volt... :D Másik éjjel pedig valószínűleg pár órán át főztem Gurit és Dömét, uis csak kapcsolgattam a légkondit egyre följebb és följebb...)
Döme szinte végigaludta az egész utat, a reptéri forgatagot pedig nagyon élvezte, mi meg most jól viseltük a csak pár órás - és azt is székben töltött - alvást.
Itthon már kicsit nehezebben indult a Nagybetűs, Döme uis csodák csodájára megfázott, uh emiatt, meg az átállás miatt volt jó pár nehéz éjszakánk és hajnalunk.
Nagyon élvezzük mind a hárman az itthoni életet - családozást, barátozást, levegőt, miegyebeket. :)) Magam is meglepődtem, h az első napokban, hetekben mennyire rácsodálkoztam otthonomra. Minden ismerős volt, de kicsit elfeledett - igen, nekem ez még 4,5 hónap alatt is megy! ;) - szóval sokmindenre rácsodálkozhattam és ettől valahogy naponta többször is meg tudtam érkezni kis hazámba. Érdekes tapasztalat volt. Sajnos akadt már egy negatív is: Szingapúrban megszoktam, hogy mindenkivel bátran leállhatok beszélgetni az utcán, a liftben, bárhol, és visszamosolyognak az emberek és meglepődtem és rosszul esett, amikor itthon ennek az ellenkezője történt. Korántsem állítom, hogy mindig, mindenki, de sajnos itthon könnyebb bizalmatlansággal, visszautasítással és zárkózottsággal találkozni. :( Ilyen szempontból Ázsia előttünk jár.
Végezetül - stílusosan :P - hadd köszönjek egy képpel, Döme legújabb tudományával, amit jó két hete gyakorolgat, de tegnap először mindenféle kapaszkodó nélkül is sikerült neki. :)

2010. május 12., szerda

Fú, elég furán érzem magamat... :S :(, remélem egyben maradok itt a Nagy Út előtt.

2010. május 11., kedd

:( , :)

Fú, nem tudom mi van, de egy ideje igencsak küzdünk a kakilással. :( Abbahagytuk ezért az almát és a banánt is és csak almalével próbálkozunk, de az meg nem kell Maszatkának. Otthon úgyis újra be kell majd mutatkoznunk a doktornőnek, meg a védőnőnek; no és persze bízunk a hazai őszibarackban is. :)
Amikor nem fáj Döme pocakja, akkor iszonyú cuki dolgokat művel: hatalmasakat játszik, meg tornázik, négykézláb lökdösi magát hátrafelé és röhög hozzá, meg nézi, hogy figyelem-e. Van, hogy csak pár percre otthagyom egyedül és máris a szoba közepén találom. :D Pedig elég nagy ez a nappali!
A legaranyosabb szokása kicsit ijesztő - de szerencsére a szőnyegen meg sem kottyan neki - négykézláb állásból dobbant egyet és fejest ugrik a padlóba. :D :D

2010. május 6., csütörtök

OTTHON:), Kína, Szingapúr

Az esti mosogatás közben megihletődtem, uh még visszakapcsoltam a gépet.
Először is - miután kedves NNN figyelmeztetett rá - itt is írom, hogy MEGYÜNK HAZA!!! :)))
14-én, pénteken indulunk, és ha minden igaz, akkor szombatra már haza is érünk. :P /És nagyon úgy néz ki, hogy most otthoni projekten leszünk, uh Otthon találkozunk, kedves Olvasóim! ;)/
Zsebi Kínából küldött e-mail beszámolóját olvasgatva nosztalgikus érzések törtek rám még a vietnami projekt idejéből. Hát igen, anno én is sokat írtam a közlekedésről, meg az emberekről, Zsebi, csak annyit mondhatok, megérkeztetek Ázsiába!! :)
És ennek kapcsán jutott eszembe, hogy Szingapúrról is akartam kicsit írni Nektek. (Remélem most írok először és nem elfelejtettem, h már írtam...) Érdekes egyvelege az európai és az ázsiai világnak. Fejlett, gazdag, kulturált, modern, tiszta és azért kicsit "ázsiai" is. Nagyon jó az egészségügyi ellátás - bár a finanszírozási oldalát nem ismerem - és szépen megférnek a mindenféle népek itt egymás mellett - jóllehet elég sok fura szerzettel is lehet találkozni. :) Sok okos, élhető megoldással is találkozik az ember - amik kiépítése persze nem két fillér - de ezekről Guri biztos többet tudna mesélni, uh vagy majd összeszedem vele, vagy ő elmeséli! :P
Néha beszélgetek a Medence mellett más anyukákkal, egyiküket idézve, két negatívumot lehet találni az itteni létben: "..., hot though. ..., expensive though." Nos igen, de akinek van pénze és szereti a meleget, annak talán a legszuperebb hely a Földön. ;)
Németországban, Vietnamban és Angliában élve kicsit sem éreztem azt, hogy tudnék ott hosszú távon élni, de számomra is meglepő módon itt azt érzem, h itt tudnék... De azért az Otthon otthon marad és nagyon örülök, hogy MEGYÜNK HAZA!!! :)

2010. május 5., szerda

Tütü-autó!!!

Tegnap megnyúztuk kicsit Maszatkát, de azért csodás napunk volt!! :)
Délelőtt hárman jöttek takarítani, Döme tátott szájjal bámulta őket egy darabig, majd előhúzta minden beszédtudományát! :) Szóval jól elszórakoztatták Dömét és ráadásul ragyog a lakás!! :D :D
Délután meg újabb oltáshegyek és kicsit húzósra sikerült, mert későn vették észre, hogy a Hepa-B-t még nem kaphatná meg Döme, ezért mégegyszer vissza a dokihoz és csomót kellett várnunk az oltásra, szegény Döme már hulla fáradt és nagyon éhes volt, amikor bementünk, ehhez képest nem is csapott nagy cirkuszt az oltás körül, a rota elleni szájon át beadandó szert viszont nagy örömmel befalta szegénykém. Így esett, hogy tegnap du. 1 után már nem aludt Döme, végig fenn volt!!, a kocsiban sem aludt el, pedig látszott rajta, hogy nagyon küzd a fennmaradással szegény. No, nem kell egyébként félteni, éjjel visszakaptam a nyúzást! :P
Ééééééééééés, este még arra is volt energiája, hogy kúszva elinduljon előrefelé is!! Persze még korántsem tudatosan csinálja, de nagy igyekezetében már van, hogy sikerül neki.
Amit pedig képekkel is illusztrálni tudok, az az, hogy mennyire be van zsongva a kocsiktól. Hihetetlen, hogy már ilyenkor vannak ezeknek a kis csöppségenek is kedvenc játékaik, meg preferenciáik! Az ablakból is nagy érdeklődéssel lesi az autókat, sétánál is csak azokat figyeli és nagy kedvence egy távirányitós autó, amit nagy élvezettel tologat















és tologat...















és tologat...















csak tologat...















meg tologat...















Vége. :)