2010. január 28., csütörtök

Elalvás, babakocsi, bébiúszás

Nu, hát továbbra sem váltottuk meg még a világot és a korábban írt projektek körül forog az életünk, de némi-nemű haladás tapasztalható.
Pár napja rászoktam, hogy az esti fürcsi-szopi és valamikor ebbe ágyazottan pukiűző hasmasszázs után csak úgy bedobom a kiságyba a tomboló Dömét és ő meg kezdi megszokni, hogy ez van és elalszik. :) Ha ez már majd stabilan megy nekünk, akkor napközben is hosszabban próbálkozom ezzel a bedobom technikával, csak napközben rosszabb a helyzet, mert ha nem találom el a megfelelő fáradtsági fokot, akkor iszonyatosan dobálja magát, meg általában szegénykének egyik oldalra elbillen a kis buksija és a keze a kis teste alá szorulva csak lilul és lilul...
Tegnap tök jó fej volt este Döme. Közvetlen szopi után kitoltuk babakocsival, beültünk egy étterembe és Döme szépen végigvárta, h kajáljunk, igaz idegesen csapkodva ugyan, de nézegetett. :) Este 8 után pedig hagytuk Papit aludni, mondjuk egy és negyed óránként szopiztunk és anyán lógtunk, de egy hangunk nem volt és 11.20-kor bedőlve az ágyikónkba 5 perc alatt elaludtunk.
Ennek örömére ma elvittem Dömét bébiúszásra. Fél 10-ig aludtunk :), uh valamivel 10 előtt szopiztunk, majd egy óra múlva - kb általában eddig bírja most Döme - be a kendőbe, uh úgy számoltam, alszik háromnegyed órát, utána megint szopi és zsupsz a vízbe. No, ehhez képest du. kettő előtt én ébresztettem, h ugyan már ússzunk is egy kicsit, ha már itt vagyunk. Tanulságos volt az eset és megállapítottam, h egy könyvet vagy Pál Ferit :P hordhatnám magammal, hogy ne unatkozzak ilyen estekben ennyire egy plazaban fel-alá járkálva, majd egy padra roskadva.
Nu, hát most ilyen dömés bejegyzés lett ez és itt a vége, mert ez már csúnyán a szunya-időmből megy.

2010. január 25., hétfő

Singapore Flyer

Ez a világ legnagyobb óriáskereke, ami itt van Szingapúrban, a parton, 165 m magas, 2008 februárja óta áll a nagyközönség rendelkezésére. Jó lenne egyszer felülni rá és fényképezgetni onnan. :P Majd ha már kicsit nagyobb és nyugisabb lesz Döme. :D

Ma egyébként magához képest egész sokat nézeget. Viszont azt tévesen írtam korábban, h nyúl dolgokért, m csak azt fogja meg, ami éppen a keze ügyébe akad. Ezért zseniális a hordozható kiságya, m kétoldalt madzagok lógnak le róla, amikkel zseniálisan eljátszogat. :)
Kint is voltunk ma a medencénél, árnyékban nagyon kellemes volt, szellő fújdogált és jó levegő volt, Döme jót szunyókált a babakocsiban, egyszer vissza is altattam tologatással.:P
No, mára csak ennyi fért bele.

2010. január 23., szombat

Valahogy csak túléltük...

...a tegnapi napot. Mami rosszkedvűen ébredt és ez azután persze Dömét is megfertőzte. :S A végén persze kendőben jót szundikált Őfelsége, amíg Mami a közeli plazát járta, csak hát ugye ezzel az a baj, h míg Döme jól elvan, addig Mami ismételten csak jól elfárad...
Nu, de ma szép napra ébredtünk, Döme hozta a hat és fél órát éjszaka, sőt, utána visszadőlt és még három és felet ráhúzott, uh én is kipihentem magamat és nyugodtan megreggeliztem.:) (Nem tudom, mikor volt ilyen...)
Mókás, hogy Döme kapcsán mennyivel bátrabban megszólítanak az emberek az utcán, a liften, a hotelben, mindenfelé. A legtöbbször visszatérő téma, hogy Döme a kendőben, illetve a babakocsiban hason fekve hogyan kap levegőt. Persze három hónap alatt már kitapasztaltam, hogy kap, de kicsit azért bosszant a kérdésük, mert jó lenne, ha hátán is el tudna aludni, csak tologatnám éééééééééééééééés szundi... De nem. Majd. Majd csak. :)
Nu, elkezdem felgombolyítani a szálakat, kivételesen az elejéről, mesélek kicsit a repülőútról. Igazából végig egyetlen problémánk akadt, a föl- és leszállásoknál a hülye biztonsági intézkedés. A repülőtársaság uis elvárta, h békésen szunyókáló Dömét szedjük ki a kendőből és az ölemben tartva félfekvésben külön kis övvel be legyen kötve. Fő a biztonság! Az persze nem számított, h előtte vért izzadtam, h elaludjon nekem, amikor megkérdeztük a stewardesst, h maradhat-e, egy morcona fickóval tért vissza, aki közölte velünk, h akár le is szállhatunk, de addig nem indul a gép, amíg be nem kötjük. No, mindegy, hát így esett, h Döme egy felszállást háton! mégiscsak végigaludt, a többit pedig végigordította, de azután gyorsan rá a cicire, kis büfizés, be a kendőbe és a repülő egyenletes zajának és kendőnek köszönhetően szunya, szinte végig :).

2010. január 22., péntek

7 óra egyhuzamban!

Döme ma éjjel éjféltől hétig aludt!!! :) Nem semmi! Én sajnos viszont felébredtem többször is, nem jól aludtam, uh hulla voltam és nem jól viseltem a reggeli ordítás-kakilás-ordítás programot, uh kiütöttem szegénykét a második cicivel, h aludjak még egy kicsit. Bejött. :)
Furcsa, ma délelőtt esik és egész hűvös idő van a megszokotthoz képest. Gyorsan ki is nyitottam az ablakot, h szellőzzön kicsit a szoba.
Néha azért itt is megvan az "ázsia-feelingje" az embernek. Tegnapelőtt este például kigyulladt a vízforralónk, uh kisebb ijedtség után szóltunk a recepción, h kérünk egy újat. Nu, este 10-kor egy olyan emberkét küldtek föl, aki annyira tudott angolul, h talán előbb megértjük egymást, ha mi váltunk kínaira. Ja igen, kezében egy tálcával, mhogy Guri az alatta lévő tálcát is levitte, m kicsit az is megégett. Mondtuk, köszönjük nagyon a tálcát, de a vízforralóra nagyobb szükségünk lenne. :) No, emilyen vicces beszélgetésbe fogtunk.
- Thanks,but we need a water boiler as well.
- You need water?
- No, water boiler for tea making.
- You need tea?
- No, water boiler, water heater, which makes hot water.
- You need hot water?
Nu, hát kb itt röhögésben törtünk ki, Guri megpróbálta jelbeszéddel elmagyarázni, h mi történt, de mikor még ez sem jött be, lerajzolta neki, h mit szeretnénk. Mentségére legyen mondva, én a rajzról ki nem találtam volna, mire van szükségünk...
No, h kicsit Döméről is írjak, hátha vkit ez is érdekel :P, mostani projektem, h ellegyen a babakocsiban, főképp, h a hátán is el tudjon aludni, m így ugye tologatom egy darabig, majd amikor álmos lesz, akkor elkezd idegesen kalimpálni és ki kell venni, h el tudjon aludni, majd hassal vissza. Hát ez ugye nem túl jó megoldás..., de egyelőre ez van. Nem baj, türelmes vagyok, jet laget uis sikerült már átvészelnünk, megfordítottuk Döme nappalát-éjszakáját, kiságyban alszik most már, az első adag oltást is átvészeltük és fogunk, nyúlunk, nézegetjük néha a kezünket és tegnap este hüvelykujjunkat szopizva aludtunk el. Szóval haladunk, napról-napra. A másik nagy projekt a szórakoztatás, uis ha talál Döme vmi érdekeset, azzal tök jól elvan, csak ugye sosem lehet tudni, mi az, ami leköti. Tegnap néztünk neki játszószőnyeget, h fölé aggathassunk dolgokat, de bazi drágák voltak, uh vettünk egy hulla-hopp karikát, amit majd félbevágunk, keresztben megragasztva talán Döme fölé lehet állítani és ráaggatni színes-szagos cuccokat. Meglátjuk!
Nu, mára ennyi, indul a meló!

2010. január 21., csütörtök

Összeszokott páros :P

No, tegnap is elkezdtem írni egy bejegyzést, ami azután félbemaradt. Most viszont muszáj mégis bejelentkeznem a Kedves Olvasóknak a fejléc képpel. :P (És talán fogok tudni irogatni, ha Döme ilyen rendes baba lesz, mint amilyen ma :), egész összeszokott páros képét nyújtjuk. Lesz még ez így se;), ne aggódjatok!)
Szóval ma próbálgatja újdonsült fogótechnikáját és ettől mindig annyira kipurcan, hogy nagyokat alszik és mivel az elmúlt napokban sűrűn szopizott, ezért tej is van bőven, uh most legutóbb csak 3 órára jelentkezett. Ez nála nem semmi!
Tegnap este sétáltunk a parton, onnan a kép. Nu, de mára ennyi és talán lesz még viszontlátás..., meglátjuk!