2010. január 30., szombat
2010. január 28., csütörtök
Elalvás, babakocsi, bébiúszás
Nu, hát továbbra sem váltottuk meg még a világot és a korábban írt projektek körül forog az életünk, de némi-nemű haladás tapasztalható.
Pár napja rászoktam, hogy az esti fürcsi-szopi és valamikor ebbe ágyazottan pukiűző hasmasszázs után csak úgy bedobom a kiságyba a tomboló Dömét és ő meg kezdi megszokni, hogy ez van és elalszik. :) Ha ez már majd stabilan megy nekünk, akkor napközben is hosszabban próbálkozom ezzel a bedobom technikával, csak napközben rosszabb a helyzet, mert ha nem találom el a megfelelő fáradtsági fokot, akkor iszonyatosan dobálja magát, meg általában szegénykének egyik oldalra elbillen a kis buksija és a keze a kis teste alá szorulva csak lilul és lilul...
Tegnap tök jó fej volt este Döme. Közvetlen szopi után kitoltuk babakocsival, beültünk egy étterembe és Döme szépen végigvárta, h kajáljunk, igaz idegesen csapkodva ugyan, de nézegetett. :) Este 8 után pedig hagytuk Papit aludni, mondjuk egy és negyed óránként szopiztunk és anyán lógtunk, de egy hangunk nem volt és 11.20-kor bedőlve az ágyikónkba 5 perc alatt elaludtunk.
Ennek örömére ma elvittem Dömét bébiúszásra. Fél 10-ig aludtunk :), uh valamivel 10 előtt szopiztunk, majd egy óra múlva - kb általában eddig bírja most Döme - be a kendőbe, uh úgy számoltam, alszik háromnegyed órát, utána megint szopi és zsupsz a vízbe. No, ehhez képest du. kettő előtt én ébresztettem, h ugyan már ússzunk is egy kicsit, ha már itt vagyunk. Tanulságos volt az eset és megállapítottam, h egy könyvet vagy Pál Ferit :P hordhatnám magammal, hogy ne unatkozzak ilyen estekben ennyire egy plazaban fel-alá járkálva, majd egy padra roskadva.
Nu, hát most ilyen dömés bejegyzés lett ez és itt a vége, mert ez már csúnyán a szunya-időmből megy.
Pár napja rászoktam, hogy az esti fürcsi-szopi és valamikor ebbe ágyazottan pukiűző hasmasszázs után csak úgy bedobom a kiságyba a tomboló Dömét és ő meg kezdi megszokni, hogy ez van és elalszik. :) Ha ez már majd stabilan megy nekünk, akkor napközben is hosszabban próbálkozom ezzel a bedobom technikával, csak napközben rosszabb a helyzet, mert ha nem találom el a megfelelő fáradtsági fokot, akkor iszonyatosan dobálja magát, meg általában szegénykének egyik oldalra elbillen a kis buksija és a keze a kis teste alá szorulva csak lilul és lilul...
Tegnap tök jó fej volt este Döme. Közvetlen szopi után kitoltuk babakocsival, beültünk egy étterembe és Döme szépen végigvárta, h kajáljunk, igaz idegesen csapkodva ugyan, de nézegetett. :) Este 8 után pedig hagytuk Papit aludni, mondjuk egy és negyed óránként szopiztunk és anyán lógtunk, de egy hangunk nem volt és 11.20-kor bedőlve az ágyikónkba 5 perc alatt elaludtunk.
Ennek örömére ma elvittem Dömét bébiúszásra. Fél 10-ig aludtunk :), uh valamivel 10 előtt szopiztunk, majd egy óra múlva - kb általában eddig bírja most Döme - be a kendőbe, uh úgy számoltam, alszik háromnegyed órát, utána megint szopi és zsupsz a vízbe. No, ehhez képest du. kettő előtt én ébresztettem, h ugyan már ússzunk is egy kicsit, ha már itt vagyunk. Tanulságos volt az eset és megállapítottam, h egy könyvet vagy Pál Ferit :P hordhatnám magammal, hogy ne unatkozzak ilyen estekben ennyire egy plazaban fel-alá járkálva, majd egy padra roskadva.
Nu, hát most ilyen dömés bejegyzés lett ez és itt a vége, mert ez már csúnyán a szunya-időmből megy.
2010. január 25., hétfő
Singapore Flyer
Ma egyébként magához képest egész sokat nézeget. Viszont azt tévesen írtam korábban, h nyúl dolgokért, m csak azt fogja meg, ami éppen a keze ügyébe akad. Ezért zseniális a hordozható kiságya, m kétoldalt madzagok lógnak le róla, amikkel zseniálisan eljátszogat. :)
Kint is voltunk ma a medencénél, árnyékban nagyon kellemes volt, szellő fújdogált és jó levegő volt, Döme jót szunyókált a babakocsiban, egyszer vissza is altattam tologatással.:P
No, mára csak ennyi fért bele.
2010. január 23., szombat
Valahogy csak túléltük...
...a tegnapi napot. Mami rosszkedvűen ébredt és ez azután persze Dömét is megfertőzte. :S A végén persze kendőben jót szundikált Őfelsége, amíg Mami a közeli plazát járta, csak hát ugye ezzel az a baj, h míg Döme jól elvan, addig Mami ismételten csak jól elfárad...
Nu, de ma szép napra ébredtünk, Döme hozta a hat és fél órát éjszaka, sőt, utána visszadőlt és még három és felet ráhúzott, uh én is kipihentem magamat és nyugodtan megreggeliztem.:) (Nem tudom, mikor volt ilyen...)
Mókás, hogy Döme kapcsán mennyivel bátrabban megszólítanak az emberek az utcán, a liften, a hotelben, mindenfelé. A legtöbbször visszatérő téma, hogy Döme a kendőben, illetve a babakocsiban hason fekve hogyan kap levegőt. Persze három hónap alatt már kitapasztaltam, hogy kap, de kicsit azért bosszant a kérdésük, mert jó lenne, ha hátán is el tudna aludni, csak tologatnám éééééééééééééééés szundi... De nem. Majd. Majd csak. :)
Nu, elkezdem felgombolyítani a szálakat, kivételesen az elejéről, mesélek kicsit a repülőútról. Igazából végig egyetlen problémánk akadt, a föl- és leszállásoknál a hülye biztonsági intézkedés. A repülőtársaság uis elvárta, h békésen szunyókáló Dömét szedjük ki a kendőből és az ölemben tartva félfekvésben külön kis övvel be legyen kötve. Fő a biztonság! Az persze nem számított, h előtte vért izzadtam, h elaludjon nekem, amikor megkérdeztük a stewardesst, h maradhat-e, egy morcona fickóval tért vissza, aki közölte velünk, h akár le is szállhatunk, de addig nem indul a gép, amíg be nem kötjük. No, mindegy, hát így esett, h Döme egy felszállást háton! mégiscsak végigaludt, a többit pedig végigordította, de azután gyorsan rá a cicire, kis büfizés, be a kendőbe és a repülő egyenletes zajának és kendőnek köszönhetően szunya, szinte végig :).
Nu, de ma szép napra ébredtünk, Döme hozta a hat és fél órát éjszaka, sőt, utána visszadőlt és még három és felet ráhúzott, uh én is kipihentem magamat és nyugodtan megreggeliztem.:) (Nem tudom, mikor volt ilyen...)
Mókás, hogy Döme kapcsán mennyivel bátrabban megszólítanak az emberek az utcán, a liften, a hotelben, mindenfelé. A legtöbbször visszatérő téma, hogy Döme a kendőben, illetve a babakocsiban hason fekve hogyan kap levegőt. Persze három hónap alatt már kitapasztaltam, hogy kap, de kicsit azért bosszant a kérdésük, mert jó lenne, ha hátán is el tudna aludni, csak tologatnám éééééééééééééééés szundi... De nem. Majd. Majd csak. :)
Nu, elkezdem felgombolyítani a szálakat, kivételesen az elejéről, mesélek kicsit a repülőútról. Igazából végig egyetlen problémánk akadt, a föl- és leszállásoknál a hülye biztonsági intézkedés. A repülőtársaság uis elvárta, h békésen szunyókáló Dömét szedjük ki a kendőből és az ölemben tartva félfekvésben külön kis övvel be legyen kötve. Fő a biztonság! Az persze nem számított, h előtte vért izzadtam, h elaludjon nekem, amikor megkérdeztük a stewardesst, h maradhat-e, egy morcona fickóval tért vissza, aki közölte velünk, h akár le is szállhatunk, de addig nem indul a gép, amíg be nem kötjük. No, mindegy, hát így esett, h Döme egy felszállást háton! mégiscsak végigaludt, a többit pedig végigordította, de azután gyorsan rá a cicire, kis büfizés, be a kendőbe és a repülő egyenletes zajának és kendőnek köszönhetően szunya, szinte végig :).
2010. január 22., péntek
7 óra egyhuzamban!
Döme ma éjjel éjféltől hétig aludt!!! :) Nem semmi! Én sajnos viszont felébredtem többször is, nem jól aludtam, uh hulla voltam és nem jól viseltem a reggeli ordítás-kakilás-ordítás programot, uh kiütöttem szegénykét a második cicivel, h aludjak még egy kicsit. Bejött. :)
Furcsa, ma délelőtt esik és egész hűvös idő van a megszokotthoz képest. Gyorsan ki is nyitottam az ablakot, h szellőzzön kicsit a szoba.
Néha azért itt is megvan az "ázsia-feelingje" az embernek. Tegnapelőtt este például kigyulladt a vízforralónk, uh kisebb ijedtség után szóltunk a recepción, h kérünk egy újat. Nu, este 10-kor egy olyan emberkét küldtek föl, aki annyira tudott angolul, h talán előbb megértjük egymást, ha mi váltunk kínaira. Ja igen, kezében egy tálcával, mhogy Guri az alatta lévő tálcát is levitte, m kicsit az is megégett. Mondtuk, köszönjük nagyon a tálcát, de a vízforralóra nagyobb szükségünk lenne. :) No, emilyen vicces beszélgetésbe fogtunk.
- Thanks,but we need a water boiler as well.
- You need water?
- No, water boiler for tea making.
- You need tea?
- No, water boiler, water heater, which makes hot water.
- You need hot water?
Nu, hát kb itt röhögésben törtünk ki, Guri megpróbálta jelbeszéddel elmagyarázni, h mi történt, de mikor még ez sem jött be, lerajzolta neki, h mit szeretnénk. Mentségére legyen mondva, én a rajzról ki nem találtam volna, mire van szükségünk...
No, h kicsit Döméről is írjak, hátha vkit ez is érdekel :P, mostani projektem, h ellegyen a babakocsiban, főképp, h a hátán is el tudjon aludni, m így ugye tologatom egy darabig, majd amikor álmos lesz, akkor elkezd idegesen kalimpálni és ki kell venni, h el tudjon aludni, majd hassal vissza. Hát ez ugye nem túl jó megoldás..., de egyelőre ez van. Nem baj, türelmes vagyok, jet laget uis sikerült már átvészelnünk, megfordítottuk Döme nappalát-éjszakáját, kiságyban alszik most már, az első adag oltást is átvészeltük és fogunk, nyúlunk, nézegetjük néha a kezünket és tegnap este hüvelykujjunkat szopizva aludtunk el. Szóval haladunk, napról-napra. A másik nagy projekt a szórakoztatás, uis ha talál Döme vmi érdekeset, azzal tök jól elvan, csak ugye sosem lehet tudni, mi az, ami leköti. Tegnap néztünk neki játszószőnyeget, h fölé aggathassunk dolgokat, de bazi drágák voltak, uh vettünk egy hulla-hopp karikát, amit majd félbevágunk, keresztben megragasztva talán Döme fölé lehet állítani és ráaggatni színes-szagos cuccokat. Meglátjuk!
Nu, mára ennyi, indul a meló!
Furcsa, ma délelőtt esik és egész hűvös idő van a megszokotthoz képest. Gyorsan ki is nyitottam az ablakot, h szellőzzön kicsit a szoba.
Néha azért itt is megvan az "ázsia-feelingje" az embernek. Tegnapelőtt este például kigyulladt a vízforralónk, uh kisebb ijedtség után szóltunk a recepción, h kérünk egy újat. Nu, este 10-kor egy olyan emberkét küldtek föl, aki annyira tudott angolul, h talán előbb megértjük egymást, ha mi váltunk kínaira. Ja igen, kezében egy tálcával, mhogy Guri az alatta lévő tálcát is levitte, m kicsit az is megégett. Mondtuk, köszönjük nagyon a tálcát, de a vízforralóra nagyobb szükségünk lenne. :) No, emilyen vicces beszélgetésbe fogtunk.
- Thanks,but we need a water boiler as well.
- You need water?
- No, water boiler for tea making.
- You need tea?
- No, water boiler, water heater, which makes hot water.
- You need hot water?
Nu, hát kb itt röhögésben törtünk ki, Guri megpróbálta jelbeszéddel elmagyarázni, h mi történt, de mikor még ez sem jött be, lerajzolta neki, h mit szeretnénk. Mentségére legyen mondva, én a rajzról ki nem találtam volna, mire van szükségünk...
No, h kicsit Döméről is írjak, hátha vkit ez is érdekel :P, mostani projektem, h ellegyen a babakocsiban, főképp, h a hátán is el tudjon aludni, m így ugye tologatom egy darabig, majd amikor álmos lesz, akkor elkezd idegesen kalimpálni és ki kell venni, h el tudjon aludni, majd hassal vissza. Hát ez ugye nem túl jó megoldás..., de egyelőre ez van. Nem baj, türelmes vagyok, jet laget uis sikerült már átvészelnünk, megfordítottuk Döme nappalát-éjszakáját, kiságyban alszik most már, az első adag oltást is átvészeltük és fogunk, nyúlunk, nézegetjük néha a kezünket és tegnap este hüvelykujjunkat szopizva aludtunk el. Szóval haladunk, napról-napra. A másik nagy projekt a szórakoztatás, uis ha talál Döme vmi érdekeset, azzal tök jól elvan, csak ugye sosem lehet tudni, mi az, ami leköti. Tegnap néztünk neki játszószőnyeget, h fölé aggathassunk dolgokat, de bazi drágák voltak, uh vettünk egy hulla-hopp karikát, amit majd félbevágunk, keresztben megragasztva talán Döme fölé lehet állítani és ráaggatni színes-szagos cuccokat. Meglátjuk!
Nu, mára ennyi, indul a meló!
2010. január 21., csütörtök
Összeszokott páros :P
No, tegnap is elkezdtem írni egy bejegyzést, ami azután félbemaradt. Most viszont muszáj mégis bejelentkeznem a Kedves Olvasóknak a fejléc képpel. :P (És talán fogok tudni irogatni, ha Döme ilyen rendes baba lesz, mint amilyen ma :), egész összeszokott páros képét nyújtjuk. Lesz még ez így se;), ne aggódjatok!)
Szóval ma próbálgatja újdonsült fogótechnikáját és ettől mindig annyira kipurcan, hogy nagyokat alszik és mivel az elmúlt napokban sűrűn szopizott, ezért tej is van bőven, uh most legutóbb csak 3 órára jelentkezett. Ez nála nem semmi!
Tegnap este sétáltunk a parton, onnan a kép. Nu, de mára ennyi és talán lesz még viszontlátás..., meglátjuk!
Szóval ma próbálgatja újdonsült fogótechnikáját és ettől mindig annyira kipurcan, hogy nagyokat alszik és mivel az elmúlt napokban sűrűn szopizott, ezért tej is van bőven, uh most legutóbb csak 3 órára jelentkezett. Ez nála nem semmi!
Tegnap este sétáltunk a parton, onnan a kép. Nu, de mára ennyi és talán lesz még viszontlátás..., meglátjuk!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)