Tegnap nagyon szép napunk volt Dömével. :) A délelőtt viszonylag simán ment, reggel, amikor felkel, mindig feltankol, mint egy teve (ahogy éjjel is), utána leraktam kicsit játszani, majd amikor (nem sokkal később!) dörzsölgette a szemét, orrát, bedobtam a kiságyba. Először nézegetett, majd lerakta a kis buksiját, kicsit nyöszörgött, de összességben negyed órán belül elaludt. (Ma uígy, kb. egy órát volt fent, majd bedobva 5 perc alatt elaludt. :D) Amíg aludt, addig próbáltam magamnak reggelit hajkurászni, nem vették fel a telefont uis a szobaszervíznél (grrrrrrrr!!), meg hajat mostam, pakolásztam, kávéztam, ilyesmi... Kicsit bosszankodtam, hogy ha apartmanban laknánk, akkor párhuzamosan már vígan járna a mosógép is, csak itt ugye, ha mosni akarok, akkor fel kell öltöznöm :P, egy dollárosokat kell váltanom a recepción és lerohanni a hetedikre, mert ott van a mosó- és szárítógép. (No, sebaj, úgy néz ki, hogy 17-én végre valahára költözhetünk majd! :))) )
Délben felpakoltam magunkat és elmentünk meglátogatni Gabiékat, Guri egyik kollegájának feleségét és a másfél éves kislányukat. Mivel Döme végignyöszörögte a készülődésemet, ezért indulás előtt rádobtam a cicire, hátha szomjas vagy éhes, vagy ha álmos, az is kiderül. Párat kortyolt, majd zutty, bealudt, bedobtam a kiságyba a további készülődéshez, (itt kikukucskált, majd amikor nyugtázta, h a kiságyába van, szunyókált tovább). Kis idő múlva félig magamra eszkábált kendővel gondoltam, magamra kötöm az alvó gyereket. Művelet közben persze felébredt Butykos és láttátok volna, ahogy rájött, hogy a kendőben van és gondolom levágta, hogy akkor most megyünk valahova, pakk!, kipattantak a szemei. Onnantól kezdve tágra nyitott szemekkel, fejét forgatva nézelődött, néha pedig felnézett rám és nagyokat mosolygott. Nagyon cuki volt. Tegnap valahogy jó kedve volt. :)
Gabiéknál félős volt nagyon, nem lehetett lerakni, viszont ott is aludt háromnegyed órát Eszti ágyára lerakva és összességében mindketten nagyon jól éreztük magunkat, Butykos a kezemben, én pedig ebédelve :),beszélgetve, Esztit figyelve.
Gabiéktól Gurival hármasban egy plazaba mentünk, hogy a kis manónak nagyobb játszószőnyeget vegyünk (amit vettem neki korábban, arról lelóg a kis hőtágulós;) ), mert úgy tűnik, elkezdte gyakorolgatni a forgást, :))) azokban a kemény 10-20 percekben, amikor le lehet rakni :D.
Annyira eltelt a nap, hogy este 9-re rohantunk haza az esti fürdetésre. Nu, így néz itt ki egy mozgalmasabb napunk, csak hogy lássátok. Igyekszem majd a kis tornászt lefényképezni az új szőnyegen, de ahhoz először ugye le kell mosnom, uh megyek is! :)
2010. február 25., csütörtök
2010. február 23., kedd
Nyekereg és hőtágul
Döme egy-két hete iszonyú vicces nyekergésbe kezdett. Azelőtt is csinált hasonlót, de most sírás helyett nagyon magas hangon nyekereg, kicsit olyan, mintha valaki a WC-n ülve nyögés közben fejezné ki nemtetszését. Ez az új szokása az ember idegállapotától függően rémesen idegesítő vagy iszonyatosan vicces. (Mondjuk mostanában már inkább csak kiröhögöm szegénykét...)
A napokban sikeresen lemértem Dömét. Már nem a súlyát, m itt ugye nincs mérlegünk /ennek tesóm biztos örül :)/,hanem a hosszát, m vhogy én is nagyon hosszúnak látom, meg bárhova megyek, mindenki azt mondja, h hűűűűű, mekkora ez a gyerek, pedig a kínai Michelin babák mellett kis nyeszlettkének néz ki. 73 cm-t mértem és hirdettem büszkén. Másnap aztán rájöttem, hogy igencsak elmértem kis Butykost, illetve elszámoltam magam 10 cm-rel, azaz csak 63 cm Őkelme. Öcsém skypeon írt reakcióját muszáj Veletek megosztanom. A következőt írta: "Mama csodálkozott, én pedig azt hittem Döménél a hőtágulás is szerepet játszott."
Az már csak a hab a tortán, hogy ma meg inkább 64 vagy még inkább 65 cm-esnek véltem mérni, amikor újból ellenőrizni akartam a méréstechnikámat. Hiába, hőtágul. :)
A napokban sikeresen lemértem Dömét. Már nem a súlyát, m itt ugye nincs mérlegünk /ennek tesóm biztos örül :)/,hanem a hosszát, m vhogy én is nagyon hosszúnak látom, meg bárhova megyek, mindenki azt mondja, h hűűűűű, mekkora ez a gyerek, pedig a kínai Michelin babák mellett kis nyeszlettkének néz ki. 73 cm-t mértem és hirdettem büszkén. Másnap aztán rájöttem, hogy igencsak elmértem kis Butykost, illetve elszámoltam magam 10 cm-rel, azaz csak 63 cm Őkelme. Öcsém skypeon írt reakcióját muszáj Veletek megosztanom. A következőt írta: "Mama csodálkozott, én pedig azt hittem Döménél a hőtágulás is szerepet játszott."
Az már csak a hab a tortán, hogy ma meg inkább 64 vagy még inkább 65 cm-esnek véltem mérni, amikor újból ellenőrizni akartam a méréstechnikámat. Hiába, hőtágul. :)
2010. február 22., hétfő
Döme pillanatképek
2010. február 19., péntek
Fúúúúúúúúúúúúú...
...ma naggyon nehéz napunk volt. Döme értékelhető alvása a nap folyamán egyetlen óra! volt és csak hogy a számmisztika meglegyen ezen kívül ugyancsak szinte óránként! szopizott. Sosem fogjuk megtudni, hogy tejválság, vagy lelki válság okozta-e mindezt... Merem remélni, hogy az éjszakánk jobb lesz.
No, ennek örömére tehát, hogy túléltük valahogy ezt a napot, beszúrok Döme legkisebb unokatestvéréről egy tündéri képet és ezzel mára búcsúzom is, megkezdem megérdemelt pihenésemet.
No, ennek örömére tehát, hogy túléltük valahogy ezt a napot, beszúrok Döme legkisebb unokatestvéréről egy tündéri képet és ezzel mára búcsúzom is, megkezdem megérdemelt pihenésemet.
2010. február 16., kedd
:( 8) :)
2010. február 14., vasárnap
2010. február 13., szombat
Gondoltam - most, hogy már nagyobbacska lettem - ideje bemutatkoznom Nektek!
Növök, mint a gomba és vannak napok, amikor csak eszek és eszek... Hmmmmmmmm. :)
Megtanultam, sőt, megszerettem a kiságyban aludni, hason elnyúlva szeretek terpeszkedni benne.
Azzal bosszantom most Mamit, hogy kizárólag kézben vagyok hajlandó kimenni az utcára, a kendőben nem igazán maradok meg, a babakocsitól pedig egyenesen frászt kapok.
Mamihoz hasonlóan 25 fokban is képes vagyok fázni. :)
Már egész jól megfogom a kezem ügyébe eső tárgyakat és időnként próbálkozok nyúlni is értük.
No, röviden ennyi, többit képekben:
Így szoktam mostanság játszani,
és íme, ezek a játékaim - Nyuszi, Fanni és Rino

az egyik csörgőm
és a kiskönyvem, amit még nem igazán tudok használni.

Szeretek Papa karjai közt heverészni és...

...simogatni őt. :)
Végül pedig nézzétek, milyen divatosan öltözködöm ;)
Növök, mint a gomba és vannak napok, amikor csak eszek és eszek... Hmmmmmmmm. :)
Megtanultam, sőt, megszerettem a kiságyban aludni, hason elnyúlva szeretek terpeszkedni benne.
Azzal bosszantom most Mamit, hogy kizárólag kézben vagyok hajlandó kimenni az utcára, a kendőben nem igazán maradok meg, a babakocsitól pedig egyenesen frászt kapok.
Mamihoz hasonlóan 25 fokban is képes vagyok fázni. :)
Már egész jól megfogom a kezem ügyébe eső tárgyakat és időnként próbálkozok nyúlni is értük.
No, röviden ennyi, többit képekben:
Így szoktam mostanság játszani,
és íme, ezek a játékaim - Nyuszi, Fanni és Rino
az egyik csörgőm
és a kiskönyvem, amit még nem igazán tudok használni.
Szeretek Papa karjai közt heverészni és...
...simogatni őt. :)
Végül pedig nézzétek, milyen divatosan öltözködöm ;)
2010. február 11., csütörtök
Lecsaptak Dömére
Tegnap megint részem volt az utcán egy mókás beszélgetésben. Álltam az utcasarkon, Döme kendőben, épp visszafelé tartottam a hotelbe, vártam, hogy átmehessek az úton. Szembe jött egy iszonyatosan lepukkant idős néni, de tényleg, itt a belvárosban nem is lehet látni ilyen koszos és lepukkant emberkéket - valóban, most jut eszembe, hogy csövest sem láttam még - de a néni úgy nézett ki, mintha az utcán élne. Maga előtt tologatott egy babakocsit, benne a már jól ismert kerekképű, pufók kínai kissráccal, olyan fél éves forma lehetett, de nagyon nehéz ám megítélni, mert itt ugye dolgoznak az anyukák és tápszerezik a gyerkőcöket, uh úgy néznek ki, mint a Michelin bábu. Már messziről kiszúrt, jött felénk, kicsit meg is ijedtem, hogy jön Dömét taperolni, de nem, csak kérdezett. Az első kérdése egyszerű volt - uis mindenki ezt kérdezi - uh ezt már kínglish nyelven is megértem:
- How old?
- Three months - mondom és mutatom, feledvén vietnami tapasztalataimat, a hüvelykujjamat is használva.
- Aaaaaaaaah, two months - feleli.
/Ráhagyom./
Újabb kérdés:
- Dsakjakhiuachiuabk?
- Pardon?
- Jajojaélojhoaádo?
- Pardon?
- Njaoovéshohaov?
- He is a boy - próbálkozom, mert ez szokott lenni a következő kérdés.
- Ahhhhhhhh, noooooooo - legyint. Acjoaéoéhaoévsbié?
/Mosolygok, mint a fakutya, de egy kukkot nem értek./
Kis idő múlva megértem, h a kérdés valahogy így szól: - Who go after? - vagy vmi ilyesmi, m közben persze mást is mond, de rájövök, h arra kíváncsi, h ki vigyáz a gyerekre.
- Jah - sóhajtok megkönnyebülten - ME!
Fú, erre mérgesen legyintett egyet és továbbhajtott négykerekű járgányával.
- How old?
- Three months - mondom és mutatom, feledvén vietnami tapasztalataimat, a hüvelykujjamat is használva.
- Aaaaaaaaah, two months - feleli.
/Ráhagyom./
Újabb kérdés:
- Dsakjakhiuachiuabk?
- Pardon?
- Jajojaélojhoaádo?
- Pardon?
- Njaoovéshohaov?
- He is a boy - próbálkozom, mert ez szokott lenni a következő kérdés.
- Ahhhhhhhh, noooooooo - legyint. Acjoaéoéhaoévsbié?
/Mosolygok, mint a fakutya, de egy kukkot nem értek./
Kis idő múlva megértem, h a kérdés valahogy így szól: - Who go after? - vagy vmi ilyesmi, m közben persze mást is mond, de rájövök, h arra kíváncsi, h ki vigyáz a gyerekre.
- Jah - sóhajtok megkönnyebülten - ME!
Fú, erre mérgesen legyintett egyet és továbbhajtott négykerekű járgányával.
2010. február 10., szerda
Ami itt nagyon hiányzik...
...az a friss levegő. Ezzel már Vietnámban is így voltam. Az ember kimegy az utcára és baaaaaaaaahhhhhh!! Olyan jó lenne néha egy erdőben sétálva nagyokat szippantani... Meg mint síeléskor, vagy tavasszal, vagy egy hűvös, szellős nyári estén mondjuk zápor után. Hmmmm, tudjátok, biztosan. Hát ez.
2010. február 8., hétfő
Még ilyet!?
Brrrrrrrrrrrrr... Tegnap hátborzongató tapasztalatban volt részem. Nos, igen, régi haverjaim közül egy örvendeztetett meg. :S
Úgy esett, hogy elmentünk hármasban egy csupa elektronikus kütyü eladására szakosodott plázába, hogy vegyünk egy kamerát, amivel megörökíthetjük Döme nagy pillanatait. :) Tudtam, hogy Döme már hulla fáradt, de mivel a kendőben sem tudott elaludni és nyűgösködött, ezért megkerestük a tisztábatevős-szoptatós helyiséget, ahol Döme rendje-módja szerint el is kezdett lakmározni. (Nos, igen, Őfelsége nem szeret nem teli pocakkal aludni.) Ééééééééés még nem végeztünk, amikor két centire tőlem a padon komótosan fel-alá flangált egy csótány haver. Sikítófrász helyett (amihez igencsak kedvem lett volna!) felpattantam és jobb híján állva szoptattam tovább. Hogy a kis haver még jobban megörvendeztessen, ekkor meg felénk vette az irányt, uh még arra is rákényszerültem, h eltapossam. Jujjj, utálom. Recseg. Brrrrrrrrrrrr....
Úgy esett, hogy elmentünk hármasban egy csupa elektronikus kütyü eladására szakosodott plázába, hogy vegyünk egy kamerát, amivel megörökíthetjük Döme nagy pillanatait. :) Tudtam, hogy Döme már hulla fáradt, de mivel a kendőben sem tudott elaludni és nyűgösködött, ezért megkerestük a tisztábatevős-szoptatós helyiséget, ahol Döme rendje-módja szerint el is kezdett lakmározni. (Nos, igen, Őfelsége nem szeret nem teli pocakkal aludni.) Ééééééééés még nem végeztünk, amikor két centire tőlem a padon komótosan fel-alá flangált egy csótány haver. Sikítófrász helyett (amihez igencsak kedvem lett volna!) felpattantam és jobb híján állva szoptattam tovább. Hogy a kis haver még jobban megörvendeztessen, ekkor meg felénk vette az irányt, uh még arra is rákényszerültem, h eltapossam. Jujjj, utálom. Recseg. Brrrrrrrrrrrr....
2010. február 7., vasárnap
2010. február 6., szombat
2010. február 5., péntek
Feneketlen bendő
Döme felfedezte, hogy van körülötte világ, no és persze azt is, hogy van neki egy pocakja. És ebből a kettőből az sül ki, hogy eszik, eszik, eszik, nézeget, kakil, nézeget és ez így megy tovább, míg azután egy röpke háromnegyed órára ledől, hogy azután megint farkaséhesen ébredjen. És az elmúlt két éjszaka bebizonyította, hogy van az úgy, hogy a napközbeni átlag másfél óránkénti evés sem mindig elég arra, hogy az éjszakát átaludjuk... :S Assz'em nő a szentem.
2010. február 1., hétfő
Seven Towers
Tegnap este Guri egyik kollegája, akivel Angliában is sokat kirándultunk, meghívott minket búcsúzásképpen egy kis, amolyan szingapúri, "város feletti" naplemente nézésre. :) A taxisofőr állítása szerint ez most Szingapúr legújabb, legmodernebb és legdrágább lakóparkja, ahol 99 évre vehet az ember lakást. Emígyen fest a dolog lentről, a parkolóból:
Itt a hét közül három torony részleteit láthatjuk, 50 emeletes mindegyik és a legfelső szinten, illetve a 26-on vannnak összekötve a tornyok. A 26-on körbemegy egy futópálya, elég feelinges lehet ott futni. :)
Mi nézelődtünk és csattogtattunk, kicsi Döme meg aludt-evett-nézegetett-kakilt-evett-aludt, a leírtak sorrendjében és összességében véve roppantul büszke voltam rá. :)
Szegénynek amúgy valami gond volt tegnap a pocakjával, mert délelőtt és délután nagyon sokat sírt, keveset aludt és este fura zöldet kakilt. (Bocsánat a kimerítő részletekért.:D)
Nu, hát ezt láttuk többek között onnan fentről (többit feltöltöm majd Picasara):
Mi pedig így festettünk:
Azért itt is vannak hasonló házak, mint amilyenek Vietnámban voltak :) :
Mi nézelődtünk és csattogtattunk, kicsi Döme meg aludt-evett-nézegetett-kakilt-evett-aludt, a leírtak sorrendjében és összességében véve roppantul büszke voltam rá. :)
Szegénynek amúgy valami gond volt tegnap a pocakjával, mert délelőtt és délután nagyon sokat sírt, keveset aludt és este fura zöldet kakilt. (Bocsánat a kimerítő részletekért.:D)
Nu, hát ezt láttuk többek között onnan fentről (többit feltöltöm majd Picasara):
Mi pedig így festettünk:
Azért itt is vannak hasonló házak, mint amilyenek Vietnámban voltak :) :
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)