2010. február 11., csütörtök

Lecsaptak Dömére

Tegnap megint részem volt az utcán egy mókás beszélgetésben. Álltam az utcasarkon, Döme kendőben, épp visszafelé tartottam a hotelbe, vártam, hogy átmehessek az úton. Szembe jött egy iszonyatosan lepukkant idős néni, de tényleg, itt a belvárosban nem is lehet látni ilyen koszos és lepukkant emberkéket - valóban, most jut eszembe, hogy csövest sem láttam még - de a néni úgy nézett ki, mintha az utcán élne. Maga előtt tologatott egy babakocsit, benne a már jól ismert kerekképű, pufók kínai kissráccal, olyan fél éves forma lehetett, de nagyon nehéz ám megítélni, mert itt ugye dolgoznak az anyukák és tápszerezik a gyerkőcöket, uh úgy néznek ki, mint a Michelin bábu. Már messziről kiszúrt, jött felénk, kicsit meg is ijedtem, hogy jön Dömét taperolni, de nem, csak kérdezett. Az első kérdése egyszerű volt - uis mindenki ezt kérdezi - uh ezt már kínglish nyelven is megértem:
- How old?
- Three months - mondom és mutatom, feledvén vietnami tapasztalataimat, a hüvelykujjamat is használva.
- Aaaaaaaaah, two months - feleli.
/Ráhagyom./
Újabb kérdés:
- Dsakjakhiuachiuabk?
- Pardon?
- Jajojaélojhoaádo?
- Pardon?
- Njaoovéshohaov?
- He is a boy - próbálkozom, mert ez szokott lenni a következő kérdés.
- Ahhhhhhhh, noooooooo - legyint. Acjoaéoéhaoévsbié?
/Mosolygok, mint a fakutya, de egy kukkot nem értek./
Kis idő múlva megértem, h a kérdés valahogy így szól: - Who go after? - vagy vmi ilyesmi, m közben persze mást is mond, de rájövök, h arra kíváncsi, h ki vigyáz a gyerekre.
- Jah - sóhajtok megkönnyebülten - ME!
Fú, erre mérgesen legyintett egyet és továbbhajtott négykerekű járgányával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése