...a tegnapi napot. Mami rosszkedvűen ébredt és ez azután persze Dömét is megfertőzte. :S A végén persze kendőben jót szundikált Őfelsége, amíg Mami a közeli plazát járta, csak hát ugye ezzel az a baj, h míg Döme jól elvan, addig Mami ismételten csak jól elfárad...
Nu, de ma szép napra ébredtünk, Döme hozta a hat és fél órát éjszaka, sőt, utána visszadőlt és még három és felet ráhúzott, uh én is kipihentem magamat és nyugodtan megreggeliztem.:) (Nem tudom, mikor volt ilyen...)
Mókás, hogy Döme kapcsán mennyivel bátrabban megszólítanak az emberek az utcán, a liften, a hotelben, mindenfelé. A legtöbbször visszatérő téma, hogy Döme a kendőben, illetve a babakocsiban hason fekve hogyan kap levegőt. Persze három hónap alatt már kitapasztaltam, hogy kap, de kicsit azért bosszant a kérdésük, mert jó lenne, ha hátán is el tudna aludni, csak tologatnám éééééééééééééééés szundi... De nem. Majd. Majd csak. :)
Nu, elkezdem felgombolyítani a szálakat, kivételesen az elejéről, mesélek kicsit a repülőútról. Igazából végig egyetlen problémánk akadt, a föl- és leszállásoknál a hülye biztonsági intézkedés. A repülőtársaság uis elvárta, h békésen szunyókáló Dömét szedjük ki a kendőből és az ölemben tartva félfekvésben külön kis övvel be legyen kötve. Fő a biztonság! Az persze nem számított, h előtte vért izzadtam, h elaludjon nekem, amikor megkérdeztük a stewardesst, h maradhat-e, egy morcona fickóval tért vissza, aki közölte velünk, h akár le is szállhatunk, de addig nem indul a gép, amíg be nem kötjük. No, mindegy, hát így esett, h Döme egy felszállást háton! mégiscsak végigaludt, a többit pedig végigordította, de azután gyorsan rá a cicire, kis büfizés, be a kendőbe és a repülő egyenletes zajának és kendőnek köszönhetően szunya, szinte végig :).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése